Országos Vízjelző Szolgálat
Országos Vízjelző Szolgálat
Hydroinfo
 


AZ ORSZÁGOS VÍZJELZŐ SZOLGÁLAT TÖRTÉNETE

Az egykori és a mai Magyarország földrajzi helyzete és vízrajzi adottságai egyértelműen meghatározták és természetesen ma is meghatározzák a hidrológia szerepét és fontosságát. Az ország a Duna vízgyűjtőjének és a Kárpát-medencének közepén helyezkedik el. Síkvidéken a környező magas hegyekből lezúduló árvizek elleni védekezés, a száraz időszakokban pedig a kisvízi készletekkel való ésszerű gazdálkodás, a víz ellen és a vízért való küzdelem jellemezte azt a több mint egy évezredet, amelyet a magyarság a Kárpát-medencében ezideig eltöltött.

Az első dunai árvízi feljegyzés 1012-ből való, mely árvíznél „számtalan ember, barom és épület veszett oda”. A legrégebbi vízállás-feljegyzéseink az 1693/94 évi árhullámról vannak. A vízállások rendszeres észlelése a Dunán 1823-ban a pozsonyi és a budai, a Tiszán pedig 1833-ban a szegedi vízmércéken indultak meg. A Kiegyezés időszakában már 57 helyen folyt rendszeres vízállás-észlelés. Hamarosan megindult a vízállások közlése az érdekeltek számára, vagyis a vízjelzés. A Tiszánál már 1856-ban megindult, egyelőre csak árvizek idején, de 1886-tól már naponként küldték szét a vízállásokról szóló értesítést.

Az idők során egyre szerteágazóbbá váló, több intézmény által végzett vízrajzi tevékenység, az ismétlődő árvizek jelzése és előrejelzése, egyre jobban előtérbe helyezte egy központi szervezet felállításának a szükségességét. Az 1876. február-márciusi dunai jeges árvíz és az 1879. márciusi tiszai árvíz halaszthatatlanná tette az egységes vízrajzi szolgálat kialakítását. Végül Baross Gábor közmunka- és közlekedésügyi miniszter 1007/1886 sz. rendeletével 1886. május 1-jén a minisztérium szervezetének részeként megkezdte munkáját a Vízrajzi Osztály, amelynek első vezetője a kor egyik vezető szakembere, Péch József lett.

A vízrajzi feladatok központosítása tehát szervesen összefüggött a magyarországi pusztító árvizekkel. Nem meglepő tehát, hogy az újonnan megalakult Vízrajzi Osztály egyik legfontosabb feladatának tekintette egy árvízi előrejelző szolgálat megszervezését. Ez magába foglalta a meteorológiai és hidrológiai észlelőhálózat optimális kialakítását, egy az előrejelzésekkel kapcsolatos tevékenységet végző szervezet, a Vízjelző Szolgálat létrehozását, illetve az információk közreadása formájának a meghatározását is. A Vízjelző Szolgálat 1892. március 1-én kezdte meg működését, egyelőre csak a Tisza-völgy vízállásaira vonatkozóan, majd rövidesen Országos Vízjelző Szolgálattá alakult át.

Az első Világháború után Magyarország vízgyűjtőterületeinek egysége megszűnik, a folyók vízgyűjtő területének jelentős hányada idegen országok területére kerül át. Ez a tény jelentősen visszaveti az Országos Vízjelző Szolgálat fejlődését. 1921-ben megalakul a Nemzetközi Duna Bizottság, majd 1924-ben a Duna-medencében a Nemzetközi Vízjelző Szolgálat is, amely keretében meghatározzák a dunamenti országok közötti adatcsere tartalmi és formai kérdéseit.

Szervezetileg az Országos Vízjelző Szolgálat az 1929-től létrejött Vízrajzi Intézet keretein belül működik, majd kisebb vargabetűk után 1952-ben megalakul a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), amelynek változó formájú keretein belül az Országos Vízjelző Szolgálat pontosan 60 éven keresztül tevékenykedett.

A VITUKI-nak 2012. tavaszán pecsételődött meg végleg a sorsa, ennek következtében az Országos Vízjelző Szolgálat 2012. augusztus 1-jétől egy új helyen, az Országos Vízügyi Igazgatóság (OVF) szervezetén belül látja el feladatait.


Forrás: dr. Stelczer Károly: A vízrajzi szolgálat száz éve. Budapest, 1986.


 
e-mail: vizjelzes@vizugy.hu | tel: (361)225-4493 | fax: (361)225-4491 |
telephely: 1012 Budapest, Márvány utca 1/D | postacím: 1253 Budapest, Pf.:56